Lábujj közé dugós, jól szellőző!

Már tudom, hogy akarok egy új blogot, blogot akarok újra..ahova néha feljöhetek és belekiabálhatom a világba a jót és persze néha a rosszat is, meg azt is, hogy milyen frappáns vagyok és vicces és miféle csodákat látok és úgy egyébként a szememlelkem lenyomatát egy blogba formálni.

És ma nagy erőkkel nekiveselkedtem az előbb, de a másodperc ezred része alatt az ujjam nem találta meg a főoldalon a regisztráció szót és így inkább hagytam, hogy az ujjaim a bejárt utat kövessék.

Szóval nemsokára valahol leszek újra, csak meg kell várnom a megindítottság és elszántság összeérését újra.

Ja, és kitaláltam, hogy lesz az életem..mert ugye magyarként magyar kultúra nélkül nem élhetek. Ezért kitaláltam, hogy elköltözöm a messzibe és mindent megteszek, hogy ott végre egy hosszú időre szóló letelepedést abszolválni tudjak, barátokkal, ismerősökkel, kedves zöldségessel, fodrásszal, rendes munkával és aztán belevetem magam az álmom megvalósításába, ami kielégíti a messzibe is a magyar kultúra iránti vitathatatlanul nagy igényemet. Jihhááááááá!

Jó nagy szart kavartam magam körül, mert hát nem volt még elég az eddigi, ugye hülye lány?

Magamra haragítottam az itthoniakat és hülye, hisztis picsaként, meggondolatlanul beleugorva valamiba O.-ékat is, kompletten családilag.

Hogy mi a tanulság ebből?

Először is, meg kell tanulnom:

-felnőttként kezelni a kapcsolataimat,

-megfelelően értelmezni a saját érzéseimet és gondolataimat,

-megfelelően átadni a gondolataimat, észleléseimet a környezetemnek, főleg a probléma megoldásra vonatkozóan, a megoldás ugyanis nem ott van, hogy bebaszunk és akkor kifakasztjuk a kellést, mondván már nem bírom tovább, ahogy állandóan sajog, mert 1. bebaszva nem veszik komolyan az embert, 2. egyszerűen faszság

-megbízhatóság, szavahihetőség, következetesség és egészséges lelkület

Nagyjából ezek jutnak eszembe elsőre, de ha már ilyen világvége hangulatom van és most hogy tényleg változásért kiált az életem, ami nem várhat tovább, hát jöjjön még egy nagyobb volumenű dolog.

Ez a blog, itt és most bezár. (egy darabig azt hiszem marad még, de aztán átnyomom szüneteltetésre)

1. Azért, mert én már nem vagyok ez a lány, aki ezt mostanában írta

2. Már nincs akarás az írásra, ez persze abból a fajsúlyos hibából adódik, hogy egyszerűen annyi a "zaj" körülöttem, hogy nincs időm és nem is keresek alkalmat a magamba figyelésre (ezen sürgősen változtatni kell!)

3. Ha már változás, akkor legyen az egyszerre több színtéren.

Nem írok semmiféle búcsút, lévén, hogy akik olvasnak, azoknak szerintem majd' 100%-a egyéb módon is kapcsolatba tud velem kerülni, ha szeretne, másrészt annyira foghíjas volt már az utóbbi időszak, hogy nem is jönne semmi megható és fájdalmas búcsúra vonatkozó ömlengés.

Hogy valaha újra kezdem-e? Előfordulhat és jót is tenne, ha újra írnék, de egyelőre fogalmam sincs mi lesz.

Strandpapucs, tehát a bal szélen elinal, dolga van, nagyon sok dolga, főleg magával.

Pápá strandpapucs, pápá blog és kedves olvasók - aki még maradt, persze - nagyon szépen köszönöm, hogy figyeltetek rám, hogy érdeklődtetek, hogy érdekesnek találtatok, vagy mindegy, de hogy itt voltatok és ha kellett segítettetek is.

Köszönöm és lávpísz

UPDATE 22:06

Persze, azért lelkiismeret furdalásom van, amiért ennyire gyerekesen és hisztisen viselkedtem. A szüleimmel megbeszéltem a dolgokat, de O.-tól már nem tudok sose elnézést kérni. Így hát virtuálisan, a föld energiáin keresztül üzenném neki, hogy sajnálom, és a hiba főleg az én készülékemben volt, hülyén, éretlenül viselkedtem, türelmetlen és intoleráns voltam. Az Ő hibáit pedig itt és most nem részletezném.

"és ez a meghalás dolog? ez a hiszti része volt ugye? nem gondolkozol ilyeneken!!
Igen, meg a probléma megoldhatatlannak tűnése miatt
nem lennék rá képes
maga a gondolat is elborzaszt, hogy meghalni és ráadásul saját kézzel, jézusom, nem!"

Komolyan egyre gyakrabban (utóbbi időben 2x) jut eszembe, hogy meghalni milyen egyszerű lenne.

"elképesztően szerelmes vagyok beléd"

Én próbálkozom, tényleg. Időnként ráveszem magam, hogy szociális életet éljek. Kicsinosítom magam, elmegyek valami hely teraszára, ami cool, tényleg a hely remek, aztán hazajövök és az van bennem, hogy bazdmeg de kurva unalmas volt és hogy velem mennyire nem történik semmi. Ja, hogy ne egy alkalomtól várjak csodát? Igaz, de mondom még egyszer PRÓBÁLKOZOM, szóval van az több alkalom is.

Lassan nőiségem kiteljesedéséhez érek és a szex egyszerűen nem része az életemnek, mostanság már a gondolataimnak se. Nem ismerkednek velem, nem ismerkedem másokkal, nem flörtölök és nem flörtölnek velem.

És azt is érzem, hogy kezd elveszni az, aki voltam, akit szerettem magamban. A sziporkázó, jó humorú, mosolygós, tájékozott stb. lány.

Miafasz legyen?

kedvem lenne kifeküdni a kertbe és jól leinni magam..de egyedül?

O.-val szombaton délután beszéltünk utoljára. Addig hárítottam, míg tényleg eltűnt végleg az életemből, miközben a szívem mélyén még mindig elképesztően szeretem, szép és végtelen gyengéd gondolataim, érzéseim vannak vele kapcsolatban és hiányzik. Vele akarok élni, de közben nincs erőm visszamenni.

Már vártam a pillanatot, hogy kiderüljön még a takarításhoz sem értek. Már csak ez hiányzott az önbecsülésemnek.

Tényleg mindennek a legalján vagyok és nem tudom merre és hogy induljak el, hogy kihúzzam magam a szarból.

Tudom, hogy minden lehetőség bennem van és csak én lehetek a változások mozgatórugója, de nem tudom mit és hogyan csináljak.

Tegnap elmentem az sztk fogászatra, mert anyu szerint tök ingyenes, én meg gondoltam a jelen helyzetben jól jöhetnek az ingyenes dolgok, s anyu tesztelte a fogorvost előttem. Mondjuk már ott éreztem, hogy nekem ez nem kell, de elnyomtam magamban a gyanút.

A személyes tapasztalás viszont felülírt mindent. Olyan érzés volt, mintha egy birka lennék, nyissa nagyra, miközben nem nekem beszélt a saját fogaim állapotáról, hanem az asszisztensnek. Mikor végzett nem vette ki a számból a kezét, hogy esetleg velem konzultáljon, hanem nekiesett a fogamnak. Egy olyan fogról van szó, ami egy ideje ugyan szuvasodik, de minden eddigi fogorvosommal abban maradtunk, hogy ráérünk hozzányúlni és valóban évek óta nem nő a szuvasodás és nincs vele semmi problémám, az ég világon. Na, ez a doktornő szépen kifúrta (nem nagyon, csak egy kicsit) és be is tömte. Hogy mi a konklúzió, az, hogy azóta van egy nem lukas, de még a langyos vízre is érzékenyen fájó fogam. Tudod, mit? A jó kurva anyádat sztk fogorvos.

Komolyan, másodszor próbálkoztam az sztk fogászattal, de amit ezek nyújtani tudnak, az nekem nem kell. Inkább fizetek keményen, de bánjanak velem normálisan. Fel vagyok háborodva és kurvára bosszant, hogy most majd mehetek el a privát fogorvosomhoz és fizethetek azért, amit ez a fasz elbaszott.

Ja és ráadásul nekem csak az amalgám tömés van ingyen, a fogszínűért itt is fizetni kell. 5000 Ft, ugyanez pedig privát, mindig seggkinyalással együtt 7000 Ft.

Szerinted?!

Ez egy határozottan jobb nap volt, mint az eddigiek.

-találtam 7 álláshirdetést, aminek megfelelek elvben (legalábbis egyetlen olyan elvárás sem volt ezekben, ami eleve kizárja a jelentkezésemet)

-kitaláltam, hogy jelentkezem közeli külhonba és Pestre is, s ahol előbb összejön az állás oda költözöm, vagy maradok, ez vajon mennyire egy határozott és céltudatos ötlet? De ettől még beválhat!

-csináltam egy überfasza gyűrűt a hétvégi esküvői szettemhez, egy fülbevaló mondjuk még jól jönne hozzá, de ha nem lesz az se baj. Eddig úgy van, hogy amikor megvettem a ruhát nem voltam benne biztos, hogy fel akarom majd venni, aztán pár napja eszméletlenül tetszett magamon, most meg a mai próbánál még sem voltam annyira elragadtatva, ha a sormintát nézzük, akkor szombaton nagyon kell tetszenie majd rajtam, drukkoljatok!

-O. még mindig szerelmes belém, velem akar élni és "nélküled meghalok, de mi már sosem leszünk együtt", és két napja valóban nem kommunikál velem

Megint a legalján vagyok mindennek. Elfogyott a kraft, elfogyott a motiváció, elfogytak a nagy tervek, anélkül, hogy bármelyik mögé a megvalósult pipáját firkathattam volna.

Én ilyen típus vagyok? Mindent elkezdek és mindent feladok? Vagy csak egy kis bíztató hátszél kéne?

Egyelőre nincsenek új tervek sem, emiatt nehéz a reggeli felkelés és áldásos az este, amikor lehet aludni és nem bántanak a semmittevés és semmiben levés gondolatai.

Gyakran eszembe jut, hogy vereseket kellene olvasnom és ez az érzés folyton vissza is tér.

Kielégítetlen igények.

Onnan sejthető, hogy az életem nem olyan, mint mondjuk amit a szüleim elképzeltek nekem, hogy anyukám nagyon heves lelkesedéssel mutogat nekem nálam általában fiatalabb, ritkán velem egykorú valaha volt játszópajtásokat, akikre én már alig emlékszem, hogy ők, pl. az egyik vezető hírcsatornánál külpolitikai szerkesztők.

Én pedig az örök újratervező, folyamatos önkereső és önmagamat sose találó, álmodozó és mérsékelt bátorsággal megáldott, de gyakran munkanélküli lány vagyok.

Tehát nem én vagyok az, akiről anyukám beszél másoknak, hanem nekem beszél másokról.

Igen, én is érzem, hogy a kettő között óriási - esetleg áthidalhatatlan - szakadék tátong.

"Önbizalomfröccs" - otthon mindig megtalálod.

Elegem van! Nekem ezek az ismerkedések nem mennek, nem okoznak örömet, viszont stresszt, bosszúságot és pofára esést annál inkább. Elegem van az egészből. Nem akarom csinálni. De bazdmeg nyilván egyedül maradni sem akarok.

Faszombele!

Nem éreztem illendőnek, illetve helyesnek, hogy egy bejegyzésben szerepeljen a múlt és jelen. Pontosabban az a hátulról jövő megérzés villant át az agyamon, hogy nem lenne jó ómen.

Annyira, de annyira cuki az Újfiú, hogy totálisan odáig vagyok érte.

Imádtam, hogy felbosszantott, nagyon morcos lettem rá, és aztán két poénnal tovagördítette az iránta érzett haragomat és már mosolyognom kellett.

Oké, ez csak a másnaposság és a félnapos smsezés hatása. Holnap visszatérek a földre, de ma kicsit még had lebegjek. Fantasztikus érzés ugyanis.

Komolyan mondom, hülye gondolat, de az enyém és ki akarom írni magamból, szóval: hihetetlen, de sajnálom azért, mert nem kívánom már. Azt mondja, hogy kíván és szeretkezni akar velem és bennem nem mozdul meg semmi ettől. Sajnálom, hogy nem rezdülök rá, mert szeretem. De nem megy.

Másra viszont annál inkább.

Milyen döbbenetes információkat közöl rólunk minden cselekedetünk. Nekem tegnap kettő ilyen felismerésem is volt.

1. Azért bírok megtanulni nehezen közlekedni a forgalomban autóval/bringával, mert nincs önbizalmam. Nem bízom és hiszem az eddig megtanult, elsajátított gyakorlatomnak és nincs merszem vállalni a saját döntéseimet. Ergo, nem bízom saját magamban. ÖNBIZALOM kislány, ÖNBIZALOM, anélkül megdöglessz.

2. Hihetetlen, hogy már jó ideje tudom, hogy nem akarom őt, mégsem merem bezárni a kaput végleg. Nem merem neki kimondani, hogy nem, nem akarlak. Legalábbis sokszor nem merem kimondani. Mondjuk ez egy fura szituáció, hiszen mondtam én már számtalanszor és a cselekedeteimmel is ezt támasztottam alá, mégis az jön vissza, hogy szerinte még mindig kapcsolatban vagyunk. Hiába mondtam, hogy szerintem márpedig nem.

Szar a kedvem, mert:

-nem keres az izgalmas fiú,

-stagnálok és faszkivan ettől

-egyre gyakrabban gondolok arra, hogy nem szeretek egyedül aludni

-nem akart vissza engem a régi munkahelyem (azt mondjuk még nem döntöttem el, hogy ez nekem rossz-e..az az érzésem, hogy nem feltétlenül)

-továbbra sem kaptam, árban megfelelő sportmelltartót

(és hülye vagyok, mert az utolsó két pont olyan, ami miatt nem is szomorkodom igazán)

De ne legyek már olyan, mint régen. Utáltam azt az énemet. Csak nyafogtam, de semmit nem tettem az ellen, hogy jobban érezzem magam. 1. Vagy azért, mert lehetőségem lett volna/lenne megszüntetni a nyavalygás okát, még sem tettem, 2. Csak nyüszögtem, ahelyett, hogy arra koncentrálnék, ami jó az életemben. Mert olyan nincs, hogy egy kicsi jót ne lehessen találni.

Igenis jó kedvem van/lesz ma attól, hogy:

-nem kell megműteni még sem aput,

-ma elmegyünk és minden hiányzó bizbaszt megvásárolunk a bringámra (persze, ehhez is az kellett, hogy valaki megfogja a kezem és azt mondja, hogy gyere, elmegyünk; mondjuk főleg azért, mert nekem nem nagyon lett volna keretem, efféle "úri" mókákra most)

-ma cirkuszba is megyek, juhú

-süt a nap

-tegnap tök jól állt rajtam egy "egyberuha", ami eddig nem

-ma már tornáztam, viszont még nem ettem semmit

-beadtam az álláspályázatomat egy helyre

És minden mást leszarok, idegesítse magát a szar dolgok miatt más, én nem! Tittiriii

Mivel idén ilyen sportlady lettem és mert ugye megbüntetett február környékén az ellenőr a buszon, kitaláltam, hogy idén amikor csak és amíg lehet bringával közlekedem.

A dolog azonban nehezebb, mint gondoltam.

Az első napsütéses napok egyikén hazatekertem a bringámmal, amikor is kiderült, hogy olyan kemény az ülése, hogy 10 perc bringázást követően minimum 1 hétig fáj a hátsómnak még a legbensőbb csontja is. Aztán kaptam kölcsön egy bicót, aminek jó az ülése, jó a fékje és még a váltójával sincs gond, csak a kerekei eresztenek le néha. Már javában telt a bringázható idő, mire végre felfújódtak a kölcsönbicó kerekei és kopp kopp, azóta sem eresztenek lefelé. Éjjen, akkor lehet már menni, igen ám, de csak akkor ha a bringa folyton velem van, lezáró ugyanis nincs.
Hát mára az is lett. Juhéjj, holnap már tekerek is befelé a városba.

Lámpám - az egyetlen a kettő közül, a pirosan világító hátsó ugyan nem működik, de majd világosban megyek. - gondoltam én, nagy boldogan. Igen ám, de:

Aha, ácsi! - mondotta a feljebb menőm, az apai - nem is túl lágy hangon.

Hogy kell KRESZ-ileg kötelezően még:

Kötelező

1. Fehér színű első lámpa
2. Piros színű hátsó lámpa
3. Egy vagy két, szimmetrikusan elhelyezett, nem háromszög alakú, piros színű fényvisszaverő (prizma)
4. Két, egymástól független fék
5. Csengő
6. Borostyánsárga színű küllőprizma legalább az első keréken
7. Fényvisszaverő ruházat (csak lakott területen kívül, ha éjszaka van vagy rosszak látási viszonyok)
8. Ha a kerékpáros sisakot visel és utast nem szállít, lakott területen kívül max. 50 km/h sebességgel haladhat (ugyanitt sisak nélkül csak 40 km/h a megengedett maximális sebesség.)

Ajánlott

1. A pedálon és a küllők között borostyánsárga színű prizmák
2. Karos szélességjelző prizma (előre fehér, hátra piros színű fényvisszaverővel)
3. Visszapillantótükör
4. Sárvédő

Forrás: innen

Úgyhogy akkor fogom magam egyszer csak valamikor és veszek két lámpát, 2, piros fényvisszaverő prizmát, egy cuki csengőt és két fényvisszaverő csíkot, amit a nadrágom szárára tudok gömbölyíteni, csipesz helyett. Aztán kifújt. Hát a faszom, bringázni akarok!

És én még azt hittem, hogy a sisak az, ami kötelező! Te balga, Te!

Bárhová lépek, nyomomban szomorúság terem. Ott volt ugye O., végtelen szomorú és mélyfájdalmas volt ott az élet sokszor, ugyanígy itthon is.

Az jutott eszembe, hogy talán én vagyok az oka és én generálom?

Én nem vagyok egy szomorú teremtmény és úgy áhítozik a szívem a jóra, szépre, boldogságra és annyira tudnám értékelni. Kívánd és megkapod. Ám legyen, boldog, kiegyensúlyozott életet kívánok egy mindenben társ partner oldalán. Mihamarabb jeligére.

Ez akár a jelmondatom is lehetne:  "A félelem energiát pusztít. A kommunikáció energiát vonz, a valóság átláthatóvá élhetővé válik."
/a harmonet.hu színjósdájából származik az idézet/

Teli energiával, ötletekkel, színekkel, az élet boldog. Pedig tegnap előtt óta nem lett több pénzem még és nem is kerestek meg 10-en, hogy feltétlenül náluk kell dolgoznom, nem szexeltem (még!) és nem kérték meg a kezemet. A mérleg viszont a barátom. És mind inkább a barátommá válik, ahogy haladunk előre az időben.

Babás-kismamás találkozóra megyek, én a szingli lány. Persze nem vagyok én szingli, de ez így leírva olyan mókásan hangzik. Az egyik barátnőmet teszteltem, neki nem ment el az esze teljesen és nem csak a gyerek létezik, és bízom benne, hogy a másik is ilyen típus. Szóval nem lesz épp uncsi napom. A napi németezés egyik részét már lezongoráztam, a többit majd délután. Mindjárt reggelizek, rendet rakok. Elintézek egy két dolgot neten-telefonon és aztán vagy tornázom vagy elmegyek tekerni egy piszit.

Vidám kilátások, nemde?